Jegricska, Almás-patak, Nagybara

Mint már hírt adtunk róla, Szőreg közelében mederkotrást végeznek a Jegricskán. Ennek kapcsán közöljük az alábbi ismertetőt, amelyet a Falco Természetkedvelők Egyesülete által kiadott Jegricska madarai (Temerin, 2009) című könyvből kölcsönöztünk.
Kialakulása: A Jegricska (régi nevén Almáspatak, népiesen Nagybara) a dél-bácskai löszterasz egykoron szélesen szerteágazó mocsárvidéke és vízgyűjtő területe volt. Medrét természetes folyamatok formálták a talaj összetétele és a terület földrajzi adottságai alapján. Kezdetét a Bácska nyugati részén fekvő Ratkovo, Parag és Pivnice nevű települések között elterülő talajmélyedések képezték. Vizét a talajvizek, a környék kisebb vízfolyásai, valamint a csapadékvizek gazdagították. Csapadékhiányos években egyes szakaszai szinte teljesen kiszáradtak, és csak iszapos, mocsaras területet hagytak maguk után. Azonban amikor medre újra megtelt vízzel, a dél-bácskai löszterasz északnyugat-délkelet irányú lejtésének, a talaj összetételének és a föld vonzerejének hatására lassú folyásnak indult a végcélja, a Tisza folyó felé. A víztömeg romboló hatása kisebb-nagyobb medret vésett a puha, lösz alapú talajba, és az így kialakult Jegricskán lassan megjelentek az alföldi lassú folyású vizekre jellemző tulajdonságok, amelyek ma is jellemzőek rá.
Általános jellemzői: Az elmúlt két évszázad során két nagyobb méretű emberi beavatkozás változtatta a Jegricska eredeti állapotát. Az 1871-től 1875-ig terjedő időszakban az Ósztapár (Mali Stapar) és Újvidék közötti csatorna kiépítésével átszelték a Jegricska felső folyásának mellékágait, ennek ellenére a meder természetes jellege megmaradt. Később, az 1960-as évek folyamán a Ferenc József-, ismertebb nevén a Nagy bácskai csatorna kiépítése következett. Ekkor már nagyobb mértékű mederrendezési munkálatok is történtek a Jegricskán, melyeknek folytán a Duna-Tisza-Duna csatornahálózat részévé vált. A Jegricska neve ettől kezdve inkább Jegricskacsatorna, és három különböző jellegű szakaszra osztható:
1. kimélyített, átalakított rész (Despotovótól a Temerin és Bácsföldvár közötti úton lévő hídig),
2. eredeti, alföldi lassú folyású vizekre jellemző szakasz (a temerini hídtól a zsablyai zsilipig),
3. halastóvá alakított rész (a zsablyai zsiliptől a Tiszáig).
Az így átrendezett vízfolyás teljes hossza 64 km és négy község területén halad keresztül: Verbász, Palánka, Temerin és Zsablya. Mint a csatornahálózat része, több célt is szolgál. Az ártéri területek vízelvezetése mellett öntözésre, ipari és árvízvédelmi célokra, valamint a sporthorgászat, a halnevelés, a rekreáció és a környezetbarát turizmus fejlesztésére is hasznosítható.
Veszélyeztető tényezők: A mederrendezési munkálatok mellett a felgyorsult ipari fejlődés is nagymértékben rányomta bélyegét a vízfolyás természetes állapotára. A túlnyomórészt ipari és mezőgazdasági eredetű szervesanyag-koncentráció növekedésének kedvezőtlen mellékhatásai, mint például az elmocsarasodás, a vízfolyás teljes hosszán jelen vannak. A szerves anyagokat lebontó algafajok életműködése által a víz oxigénkészletének nagymértékű csökkenése a magasabbrendű vízinövények elhalását idézi elő. A további folyamat a tápláléklánc többi képviselőjének a fennmaradását is veszélyeztetheti, és végül az élővilág nagymértékű elszegényedéséhez vezethet. Mindezt figyelembe véve nélkülözhetetlenek az olyan intézkedések, amelyek a Jegricska vizének és élővilágának törvényes védelmét szorgalmazzák.
Védelmi intézkedések: Felismerve Bácska legnagyobb természetes jellegű vízfolyásának páratlan természeti értékeit, 2005 decemberében az illetékes hatóságok állami védelem alá helyezték, Jegricska Természeti Park elnevezéssel. A védett terület 64 km-es hosszát és 1 144,81 hektáros összterületét másodfokú (245,28 hektár, 21,43%), és harmadfokú (899,53 hektár, 78,57%) védelmi rendelet szabályozza.
Ökológiai állapot: A Jegricska lassúfolyású vízi ökoszisztéma, melyet mocsári vegetáció, régebbről fennmaradt erdőfoltokkal tarkított szakaszok és mezőgazdasági területek szegélyeznek. Az ilyen mozaikos élőhely a számos ritka növény- és állatfaj jelenléte mellett az ökológiai egyensúly és a tápláléklánc fennmaradását is biztosítja.
Élővilág: A 76 növényfaj, 16 növényközösség, 20 halfaj, nagyszámú kétéltű, hüllő és emlős mellett élővilágának leggazdagabb csoportját mégis a madarak képezik. Az eddig végzett terepkutatások és a Szerbiai Természetvédelmi Intézet által elkészített tanulmány alapján összesen 198 madárfajt jegyeztek fel. Ezek közül 98 fészkelő, 62 átvonuló, 23 téli vendég, 7 látogató és 8 faj, mint ritka vendég szerepel a listán.
Egyes növény- és állatfajok nemzetközi jelentőségűek. 1997 óta a Jegricska nemzetközileg jelentős madárélőhely – IBA (Important Bird Area), 2005 óta pedig nemzetközileg jelentős növényélőhely – IPA (Important Plant Area) is.

Eredetiben, Original

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.