Április 22-i oromhegyesi (Trešnjevac) kirándulás: élménybeszámoló írásban és képekben

Ismerkedés egy különleges hellyel

Április 22-én, vasárnap korán kelt a Falco lelkes csapata, ugyanis a Föld napja alkalmából 7 órára Oromhegyesre kellett érnünk. A házigazdáink, a helybéli Magyariék, régóta jó kapcsolatban állnak egyesületünkkel, ezért döntöttek úgy, hogy a szabadkai Riparia és a Magyarkanizsai Mancs állatvédő egyesületekkel közös programot szerveznek nekünk eme jeles nap alkalmából.

Az Atlantis garden diszkó területén élvezhettük a kedves fogadtatást: forró kávéval, üdítőkkel és friss lángossal kínáltak. Vendéglátóink öt lovas kocsit fogadtak fel, hogy körbeutaztassanak bennünket Észak-Bácska egyik leggazdagabb természeti kincseit magában foglaló, halastavakkal tarkított szikes-pusztáján, a Kapitány-réten, amit a helyiek csak Járásként emlegetnek. Ezen terület, a Szabadkai—Horgosi homokvidék, Kishomok alatt találkozik a bácskai Löszhátsággal. Az átmeneti, változatos talajú terület védett növény- és állatfajoknak ad otthont.

A nem mindennapi kalandok sorát a falu szélén található birtok meglátogatásával kezdtük, ahol többek közt bivalyokat, szürke marhákat és bütykös ludakat néztünk meg. Ezután a rázós földutakon keresztülszeltük a citromsárgán virító tavaszi héricsekkel tarkított pusztát, és a tájban gyönyörködve, jókat beszélgetve a szabadkai, oromhegyesi, kanizsai és zentai természetbarátokkal, összerázódott a társaság is. Együtt figyeltük meg, lovaskocsiról a cankó rajokat, magányos kócsagokat, kíváncsian tekingető hantmadarat, riadt fácánokat, félénk őzcsordákat. Időközben a nap is kisütött, rávilágítván a tényre, hogy a szikes puszták világa távolról sem olyan egyhangú, mint amilyennek első pillantásra tűnik, csak éppen nem árt egy értő kalauz, aki vezet, hogy hol és mit nézzünk. Esetünkben Balogh István és a szabadkai Szekeres Ottó volt a kalauz.

Utunk újabb állomásához értünk: a halastavakhoz. A lecsapolt medencék alján helyenként kisebb pocsolyák voltak, amiket sirályok, piroslábú cankók, a kivételesen ritka széki lilék, dolmányos varjak, pajzsos cankók és székigólyák leptek meg csipegetve az iszapba bújt csigákat és apró rovarokat. Egy jó minőségű teleszkóppal megfigyelhetővé váltak a távoli kanalasgémek, amint nagy csapatba verődve behúzott nyakkal, tollászkodva, elégedetten sütkéreztek a déli napon. Az égen vörös vércse szitált. Miután körbejártuk a nádfalakkal határolt tavak nagy részét, újra lovaskocsira szálltunk és megindultunk vissza a faluba. Nagy élmény lehetett a temerini diákok egy részének, hogy a kocsisok némelyike átengedte a vezetést nekik!

Visszaérvén kiindulópontunkhoz már gőzölgött a forró babgulyás, az ebédünk. A gyerekek nagy örömére a rodeógépet is üzembe állították, bár volt, aki inkább biliárdozgatott. Később egyesületeink bemutatkozója következett, és végül egy nagy zápor, ami kellően intett bennünket, hogy ideje hazaindulni… Ami megmaradt a napból: új barátságok, szép élmények, hasznos ismeretek, izomláz és kipirult arcok.

Utcai Dávid

oromhegyes01_resize oromhegyes02_resize oromhegyes03_resize

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.