Zöld sorok 11.

Tarts velünk!

Falco akcióra hívogatunk február 26-án, délelőtt 10.00 órai kezdettel.
A temerini kastélykert fáira madárodúk kihelyezését tervezzük.
Az akciót előadás követi a park élővilágáról és természeti értékéről. Szeretnénk továbbá falitáblát készíteni és az iskolában elhelyezni, amelyen friss Falco-hírek lesznek majd olvashatók.
Aki még nem újította meg tagságát az idei évre, vagy most szeretne tagja lenni a Falco Természetkedvelők Egyesületének, ezen a napon megteheti.
Szombaton a kertészlaknál találkozunk!

M. P. G. 

Széncinege

Az év madara Magyarországon

Magyarországon a madarászok minden évben megválasztják az év madarát, s ez többnyire egy ritka, veszélyeztetett faj. Az idén azonban, szakítva az eddigi szokásokkal, a széncinegét jelölték ezzel a megtisztelő címmel, amely egyáltalán nem veszélyeztetett faj, sőt, az egész elterjedési területén gyakorinak mondható. Hogy miért éppen ezt a gyakori fajt választották? Idézzük röviden a magyarázatukat.
A 2011-es év madarának azért egy nem veszélyeztetett fajt – a széncinegét – választottuk, mert ennek a madárnak a megmaradásában, „gyakori” besorolású állománynagyságának megőrzésében rendkívül nagy szerepe volt és van a lakosságnak. A sok ezer kihelyezett mesterséges odú, a sok tízezer téli madáretető – nemcsak a kertvárosi és agrárterületeken, de a lakótelepeken is – mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a széncinege ilyen sikeres tud lenni. Ezzel a példával erőt és hitet szeretnénk adni mindenkinek, bemutatva, hogy ha mindenki minden nap belerakja a maga kövecskéjét környezetünk védelmébe, akkor, és csak akkor van esély megőrizni, megvédeni azt, amink van.
Arra szeretnének a kutatók rámutatni, hogy a hétköznapi ember is képes – egy madáretető vagy fészekodú kihelyezésével – közvetlenül kihatni egy-egy madárfaj – ez esetben a széncinege – állományának kedvező alakulására.
Ezt a kedvező ráhatást gyakorolják mindazon polgártársaink is, akik igényeltek madáretetőt egyesületünkben. Tudni kell, hogy egyesületünk 2009 és 2010 őszén 120 madáretetőt osztott szét az érdeklődők között, vagyis a nálunk telelő madarakat – köztük a széncinegét is – immár 120 helyen várja „terített asztal”, segítve őket az ínséges téli időszak átvészelésében.

(kép az újságban)

Kép és szöveg: Balogh István

Az erdők éve

„2011-et az erdők évének nyilvánította az ENSZ. Ez Vajdaság szempontjából érdekes lesz, ugyanis az erdővel borított 6,37% területet már évek óta próbálják 14,32%-ra emelni (ez az EU által előírt százalék, a lakosság számához viszonyítva számítják ki). Sikertelenül. A falopás mellett a legnagyobb problémát a földművelés jelenti, ugyanis a földművesek minden évben még egy plusz sort szántanak fel a három fa körül a határban. De nem kell félni: a szél- és esőerózió következtében pár év múlva az elsivatagodás komoly problémát fog jelenteni… ahol nem elmocsarasodott árterület, ott homokpuszta lesz az eredmény. Legalább lehet majd homokozni…” írta Grabovac Dávid a Képes Ifjúság hasábjain.
Hát igen. A nyereség fejetlen hajszolása nem ismer határokat, és a jelenség fellelhető a személytelen korporációk tevékenységétől kezdve a szürke tömeg közömbösségén át a földhözkötött/ragadt kisember munkálkodásáig. Mint annyi minden más, ez is magyarázható a nehéz anyagi helyzettel és az elmúlt év(tized)ek (továbbra sem lankadó, csak változó) viharos időszakainak betudható értékrendszerbomlásnak, amit nemcsak az egymáshoz, hanem környezetünkhöz való viszonyunk is megsínylett. Mégis valahol meg kell húzni a vonalat, és nem kivágni a legközelebbi útba eső fát, hanem tovább lépni, és elültetni 1–10–100 másikat, ahova csak tudunk.
Temerinben is akad példa arra, hogy értelmetlenül felszántottak területet. A Bánom puszta egy jelentős részéről van szó, és mint kiderült, a talaj egyáltalán nem alkalmas mezőgazdasági használatra. Utána az egészet otthagyták, tönkretéve egy teljes ökoszisztémát. Az egészből a „vállalkozónak” is csak vesztesége lett, miközben kiirtották az őshonos, ritka flórát és faunát. Most a helyükön agresszív gyomnövények szaporodnak. A parlagfűre allergiásak biztos örülni fognak. Őseink nem véletlenül hagyták érintetlenül e területeket. Ám egyesek azt hiszik, okosabbak mindenkinél.
Mások fütyülnek a Jegricska mentén kijelölt sávra. Kész csoda, hogy még nem landolt traktor a vízben, amennyire áthágják a határokat. Ide tartozik még az engedély nélküli építkezés, a hétvégi házikók felállítása a parton. Ez nemcsak káros, hanem törvényellenes is.
Közelítsünk a dologhoz esztétikai-lélektani szempontból: nézzen körül a kedves olvasó, mikor majd legközelebb a határban, vagy két település között jár. Mit érez a sivár síkság láttán (attól eltekintve, hogy tavasszal és nyáron még szép is tud lenni a napsütötte, zöld/ sárga „tenger”)? És mit érez, ha odaképzel, sőt, lát erdőket, és nem csak silány facsoportocskákat? Teljesen más kép! Lehet, hogy a vajdasági életunt emberek egy jelentős részét is felvidítaná, ha az ablakon kitekintve szebb, tarkább látvány tárulna elébük a nagy, szürke üresség helyett s a motorzúgás helyett madárcsivitelést és rovarok zümmögését is hallhatnák…
Érdemes ezen elgondolkodni egy kicsit. A hozzáállásunkon sem ártana változtatni. Nem lehet mindig csak azt nézni, hogy mit szipolyozhatunk még ki a környezetünkből. Azt is meg kell kérdezni önmagunktól, mit adhatunk vissza, és mivel járulhatunk hozzá újjáélesztéséhez és fenntartásához. Vagy netán egy sártengerrel (esetleg sivataggal) körülvett betondzsungel az álmunk?
A vajdasági erdőtelepítés témája iránt érdeklődők a www.vojvodinasume.rs címen tudhatnak meg részleteket. Ugyanott más hasznos információk is megtalálhatók.

V. D.

Eredetiben, Original

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.