Zöld sorok 13.

Tüzeskedők hava

A Zöld sorok legutóbbi számában, egy akkori nádégetés kapcsán, felhívással fordultunk az olvasókhoz, és arra kértünk mindenkit, hogy kerülje az ilyen kései nád- vagy gyepégetést, ugyanis ilyenkor már a madarak egy része fészkelésbe fogott, és a többi élőlény (rovar, rágcsáló, egyéb) is előbújt téli rejtekhelyéről, és nagyon sok kárt okozhatnak bennük egy meggondolatlan gyújtogatással. Április 3-án, vasárnap estefelé egyesületünk tagjai a Jegricskán vettek észre tüzet. Értesítettük a rendőrséget, majd a tűzoltókat, akik kb. másfél óra múltán a helyszínre érve sikeresen eloltották a tüzet a becsei út szélén (ami akkorra már mintegy 2,5 kilométeres szakaszon porrá égette a nádast).
Itt kell megemlíteni, hogy a lángoló nádasból szemünk láttára rohant ki egy róka, feketére pörkölődött szőrrel, majd úgy tíz perc múlva vissza is ment oda, ahonnan kijött. (Vajon miért?) Azt is meg kell jegyezni, hogy két nappal az eset után a községi környezetvédelmi megbízott a Vajdaság Vizei Közvállalattal (a Jegricska Természeti Park területkezelője) karöltve sajtótájékoztatót tartott a tűzesetről, de egyesületünket, amely szinte a gyújtogatás pillanatában reagált, meg sem említette.
Egy héttel ezután, 10-én, a Római sáncok területére látogattam, ahol a tavasszal virágzó növényritkaságokat szerettem volna megtekinteni. Ehelyett több száz méteres szakaszon leégetett fekete fűkorom fogadott. Sajnos az égetések, mintha csak szándékosak lennének, a legritkább növények (tarka sáfrány, erdei szellőrózsa, tarka nőszirom) élőhelyeit sújtották a leginkább.
20-án újabb gyújtogatás történt a Jegricskán, a Mező-féle tanyával átellenben. Másnap a Bánomba ruccantam ki, ellenőrizni az ősszel a Szelevényi erdőből hozott, s itt elültetett facsemeték sorsát. Mit mondjak, a legelőt, ahová a fákat ültettük, valaki leperzselte, a 250 facsemetének csak kb. 5–10 százaléka élte túl a gyújtogatást.
24-én estefelé a Szlatyinán bóklászva Német Zsolt barátommal vettük észre a magasra szálló füstöt, ami a meggyújtott gyepről hömpölygött az ég felé.
Sajnos a gyújtogatókat mindeddig egy esetben sem sikerült kézre keríteni.

Balogh István

Új lakásban Kele és Berci

Mint már hírül adtuk, áthelyeztünk egy problémás gólyafészket a Telepen a központi fűtés kazánkéményéről egy általunk készített fészektartó állványra. Aggódva vártuk a gólyák érkezését, akik, bár kezdetben kissé gyanakvóan, azonnal birtokukba vették új lakhelyüket. Azóta a madárpár, Kele és Berci felváltva és szorgalmasan melengeti a tojásokat.

Sóskopóra kirándultunk

Április 17-én a Falco Természetkedvelők Egyesülete kirándulást szervezett iskoláskorú tagjai számára a Bánátban található Sóskopóra. Tettük ezt a terület védetté nyilvánításának tizedik évfordulója alkalmából és a Föld napja megünneplésének szellemében. A kiválóra sikeredett kiránduláson 20 diák és 8 felnőtt kísérő vett részt.
A Törökbecse és Beodra között elterülő, szikes pusztákkal körülvett sós mocsár egyike az utolsó ilyen jellegű területeknek Szerbiában, melyet 2001-ben állami védelem alá helyeztek. A különleges természeti rezervátum kategóriába sorolták be, a védelem közel 1000 ha-ra terjed ki. Sóskopó a Tisza valamikori medrében terül el, és különleges adottságainak köszönhetően (magas sókoncentráció a vizében és a környező puszták talajában), egyedülálló a növény- és állatvilága. Növénytársulásait a sótűrő fajok alkotják, mint a sóvirág, sziki sóballa, bárányparéj, sziki mészpázsit, ezenkívül egyedül itt található meg Szerbiában a különös kinézetű, levél nélküli – szigorúan védett – sótűrő növény, a sziksófű (Salicornia europea).
Értékes rovarvilágában megtalálható a szalagos hólyaghúzó, az óriás nünüke, a gyalogcincérek több faja, valamint a farkaspókok családjába tartozó, mérgező csípésű, nagy termetű szongáriai cselőpók.
Az emlősök közül megfigyelhető a környéken az őz, a róka, a mezei nyúl, valamint a puszták magasabban fekvő, szárazabb részein a védett, mind kisebb számú ürge is. Legértékesebb képviselői a rezervátumnak mégis a madarak. Tavasszal és ősszel hatalmas madártömegek vonulnak át a területen. Egyes fajok hetekig elidőznek itt. A különféle récék, ludak, cankók több százas, sőt ezres csapatokban gyülekeznek a területen, hogy aztán erőt gyűjtve néhány hét után folytassák vándorútjukat déli telelőterületeik, vagy tavasszal északi fészkelő területeik felé. A Sóskopó Vajdaság legjelentősebb darupihenő- és gyülekezőhelye. Az itt összesereglő darvak száma nemritkán meghaladja a tízezret is. (2008 őszén 15 ezer daruegyedet számláltak meg itt a kutatók). Impozáns látvány, az egy méter magas madarak ilyen hatalmas tömege. Az átvonuló fajok mellett számos értékes ritka faj költ is a rezervátum területén. Az egyedülállóan felfelé görbülő csőrű gulipán éppúgy, mint a székigólya, az apró széki lile, a piroslábú cankó vagy a nádasokban a kanalas réce, a nyílfarkú réce, nyári lúd, az apró barkós cinege és a kékbegy. Ott jártunkkor – bár kisebb számban – megfigyelhettük a kanalas és nyílfarkú récét, székigólyát, gulipánt, nyári ludat, de láttunk különféle cankókat, bíbiceket stb.
Egyesületünk az idén még néhány természetvédelmi terület meglátogatását tervezi.

(kép az újságban)

B. I.

Eredetiben, Original

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.