Visszatekintő
Ismét lepergett egy év, amiről elmondhatom, hogy egyesületünk számára mozgalmas és sikeres volt. Felsorolni is sok volna mi mindent tettünk természetünkért, környezetünkért a mögöttünk hagyott évben. Ismeretterjesztő kirándulásokat szerveztünk az iskolásoknak a Sóskopó Természetvédelmi Rezervátumba, valamint a Fruska gora Nemzeti Parkba, voltunk velük kerékpártúrákon. Továbbá: környezetismereti tábort szerveztünk a Jegricska partján, fészkelő odúkat készítettünk és helyeztünk ki a kuvikok számára, 10 darab fészkelő odút kihelyeztünk el a ritka szalakótáknak Zsablya környékén, valamint az Aradác környéki pusztákon. Fát ültettünk, szemetet szedtünk össze a parkban, részt vettünk a nemzetközi madármegfigyelő napon, gólyafészket mentettünk a Telepen, hogy csak egy részét említsem meg annak, amit elvégeztünk. Jövő évi terveinkre gondolva elmondhatom, hogy az is hasonló, tevékenységekben gazdag évnek ígérkezik. Megköszönjük a támogatóknak az anyagi vagy erkölcsi segítséget, nélkülük terveinket nem válthattuk volna valóra. Annak reményében, hogy ez a jövőben is így lesz, s hogy erőnk és egészségünk is lesz terveink megvalósításához, kívánok minden támogatónknak, soraink olvasóinak és minden kedves temerini polgárnak sikerekben gazdag, békés, boldog 2012-es új esztendőt.
Balogh István,
a Falco Természetkedvelők Egyesületének elnöke
Segítsük a szalakótákat
A Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület a Magyar Madártani Egyesülettel közös IPA (határon átnyúló) pályázat keretében a szalakóták aktív védelmével is foglalkozott, ami többek között a számukra készített odúk kihelyezését is magában foglalta. Egyesületünk bekapcsolódott a munkába és 10 fészkelő odú kihelyezését vállalta magára. December 11-én Zsablya és Aradác határában helyeztünk ki odúkat, ezzel segítve e ritka madár fennmaradását vidékünkön.
(képek az újságban)
Balogh István
Fakivágás
Dagadt a mellem Illés-napkor, amikor az egyik ingujjra vetkőzött jánoshalmi ismerősöm így szólt hozzám:
– Szépek ezek a nagy lombos fák itt nálatok. Csak úgy ontják magukból a hűvöst.
Jólesett a hízelgő megállapítás, annál inkább, hiszen több mint négy évtizeddel ezelőtt én magam is részese voltam a mára óriássá terebélyesedett növények elültetése végett szervezett közmunkának.
Aztán a földbe gyökerezett a lábam, amikor a nyár kellős közepén azt láttam, hogy közvetlen közelünkben a motorfűrész nyomán hogyan dől a földre néhány terebélyes, lombos törökmogyoró fa. Ott voltam a közelmúltban, amikor vasárnap déli egy óra tájban a vásártéren hason mód kivágtak egy másfél évszázados egészséges eperfát. Elhatároztam, utánanézek a dolognak.
Mivel a „fakitermelők”arra hivatkoztak, hogy a kivágást hivatalos helyen kérelmezték, és engedélyt kaptak rá, utam a községházára az illetékes ökológushoz vezetett. Kérdésemre, hogy van-e a községnek a fakitermeléssel, fatelepítéssel kapcsolatos szabályzata, vagy terve, van-e a facsemeték beszerzésére szándék, egyértelműen az volt a válasz, hogy nincs. Kinek a hatás körébe tartozik engedélyt adni fák kivágására?
A közművállalatnak. Megtudtam, hogy kérésre az illetékes „szakember” kiszáll a helyszínre, és ha ő is indokoltnak látja a fa kivágását, a kérelmező befizet a közművállalat pénztárába kemény kettőszázharminc dinárt, és máris döntheti a fát, apríthatja potom áron vásárolt tüzelőt.
Ott is feltettem a kérdést, van-e szándékuk a közeljövőben facsemetét vásárolni és ültetni. A válasz röviden: nincs, de támogatni fogják a Falco természetvédelmi egyesület ez irányú törekvéseit és akcióit. Majd elválik.
Meggyőződésem, hogy a fent említett két eset egyikében sem volt indokolt a fakivágás. Tudom, hogy egyszer minden fa kiszárad, s amelyik nem, azt egyszer majd kivágják. Ám amíg dúsan zöldell, szűri, frissíti körülöttünk az éltető levegőt, utcánk, környezetünk ékeként és díszeként, addig vétek kivágni. Büntetés terhe mellet.
Majoros Pál
