Zöld sorok 22.

Itthon maradt vándorok

fecskék napjaink legveszélyeztetettebb madárcsoportja

Nemrégiben egy ismerősöm telefonon érdeklődött, miért nem vonult el, azaz mi okból maradt itthon kedves fecskéjük. Elmondása szerint a füstifecske, bár nem náluk fészkel, előszeretettel tartózkodik udvaruk, teraszuk környékén. Tavasszal megjön, ősszel rendre elvonul, az idén azonban nem ment el. Nos, ennek a magyarázata a madár kora lehet. Ismerősöm elmondása szerint a fecske már nagyon régen jár hozzájuk. Ez a „nagyon régen” legfeljebb 16 év lehet, ennyi ugyanis a legöregebb ismert füstifecske kora (egy fiatalon meggyűrűzött fecskét 15 év, 11 hónap és 18 nap után fogtak vissza). Az öreg madár valószínűleg már nem mert belevágni a – mindig bizonytalan kimenetelű – hosszú vándorútba, ezért maradhatott itthon. S ha már a fecskékről van szó, nem árt megemlíteni, hogy napjainkban ők az egyik legveszélyeztetettebb madárcsoport. A korszerű skatulyaházak alkalmatlanok számukra a fészekrakásra, ahol pedig esetleg sikerül is megtelepedniük, onnan „tűzzel-vassal” üldözik őket a fiókák piszkítása miatt. A rossz időben végzett szúnyogirtás erősen szedi a vámot ezekből a madarakból is. A szélsőséges időjárás is erősen kihat állományuk alakulására (pl. a fiókanevelés időszakában egy több napos hideg esőzés a teljes állomány évi szaporulatát hiúsíthatja meg). Mindez oda vezetett, hogy fecskéink eltűnőben vannak. A hatalmas – több száz példányból álló – vándorútra gyülekező fecskecsapatok látványa már a régmúlté. A múltkor egyik fiatal rádiós ismerősöm dicsekedett, hogy nem mindennapi jelenséget fotózott le a testvére. Szokatlanul „sok” fecske gyülekezett a villanydróton vándorútra. Nosztalgiával fűszerezett, kellemes érzés vett erőt rajtam. Ifjúkorom hatalmas fecskecsapatai jutottak eszembe, amikor a villanydrótok mélyen lehajoltak a sok gyülekező fecske súlya alatt. A kép láttán azonban elillant az érzés, helyét keserű szájíz vette át. Kérésemre „drótpostán” elküldte a képet, hogy Önöknek is megmutathassam. Hát kérem, manapság már tíz-tizenkét fecske látványa is szokatlanul „soknak” számít. Félek, nemsokára már pusztán fecskét látni is élményszám lesz…

(kép az újságban)

Balogh István

EBW – EuroBirdWatch 2012

Október első vasárnapján a Falco 14 tagja is kivonult a természetbe, hogy részt vegyen az Európai Madármegfigyelő Napokon. (Az EMN-t, avagy EuroBirdwatch-ot, a Madártani Szervezetek Világszövetsége, a BirdLife International indította útjára 1992-ben, azóta minden évben több tucat (az idén 33) ország több 10 ezer madár- és természetkedvelője vesz részt rajta. Rajtunk kívül 1 adai és 3 péterrévei madarász is részt vett a számlálásban. Összesen 44 faj 1822 példányát számoltuk meg. Szerbia szerte 44 élőhelyen 732 résztvevő 161 faj 145 617 példányát jegyezte fel, Európában pedig összesen 2 565 élőhelyen 64 579 résztvevő 5 810 639 madarat számolt össze. Ennyit a számokról.
Az idén a zsablyai halastavat szemeltük ki (mely a Jegricska torkolatának tőszomszédságában van) mint helyszínt. Ez eltért az eredeti elképzeléstől, ugyanis a becsei halastó volt tervben, de 1-2 nappal előtte kiderült, hogy ott olaszországi vadászok fognak „vendégeskedni”. Mivel az magánterület, mely nem áll semmiféle védettség alatt, nem láttuk értelmét egy ottani sétának, miközben vígan durrognak körülöttünk, ezáltal (jobbik esetben) sikeresen szétzavarva az ott lévő madarakat. Nos, ez is csak egy szomorú emlékeztetője volt annak, hogy milyen állapotban van nálunk a környezetvédelem és -tudatosság, és hogy az állam és a társadalom továbbra is több fantáziát (és kereseti lehetőséget) lát a pusztításban, mint a tanulmányozásban. A módosított színhelyen is sikerült némi akadályokba ütköznünk, mivel az őr nemigen értette, hogy mit is keresünk mi ott, távcsövekkel és fényképezőgépekkel felszerelkezve. Azért 15 percnyi telefonálgatás és magyarázkodás után végre megindulhatott a számlálás.
Mivel a puszta adatok valószínűleg nem mondanak túl sokat, hozzátenném, hogy az idei kirándulásunkat nem könyveltük el túl sikeresnek, azaz kevés madarat láttunk. Lehet, hogy ehhez hozzájárultak a vadászok, melyekkel a környéken több alkalommal is találkoztunk, és a gázágyúk is, melyek a kormoránok elriasztására lettek felállítva. Valahogy a hangulatunkhoz igazodott az időjárás is, mely egyre szürkébbre fordult, hozzájárulva a látvány és a környék sivárságához, tökéletes keretet biztosítva az utolsó útszakaszhoz, mely egy leégett erdőcskén vezetett minket keresztül.

(kép az újságban)

V. D.

Eredetiben, Original

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.