Zöld sorok 9.

Hogy ne essék félreértés

Mint azt a helyi médiában meghirdettük, idén is folytattuk a madáretető-osztási akciónkat. A madáretető mellé idén is minden érdeklődő kapott 5 kilónyi napraforgómagot, ami kb. egy hétig elegendő a madarak etetésére. Ezután a madáretető tulajdonosainak egyedül kell magot szerezni.
Mondom ezt azért, mert többen is megkerestek már azzal (a tavalyi igénylők közül is), hogy nekik elfogyott a mag és igényelnek újabb adagot. SAJNOS egyesületünknek nincs lehetősége minden madáretető tulajdonosnak egész télre biztosítani a kellő mennyiségű napraforgót. Hogy félreértés ne essék, tudni kell, hogy mi ezeket az akcióinkat pályázati eszközökből fedezzük, és csak annyit tudunk megvalósítani, amennyit a keret enged. Tudunk azonban segíteni, hol vehetnek az érdekeltek napraforgót. Góbor Sándor temerini termelőnél jó minőségű, madáretetésre kiválóan alkalmas napraforgómag vásárolható. Ugyanott jutányos áron napraforgófejek is kaphatók, melyeket fejjel lefelé lógatva a fára kötve azok is etethetik a madarakat, akiknek nem jutott madáretető. Napraforgómagért és napraforgófejekért érdeklődhetnek Góbor Sándornál a 063/542-321 mobiltelefonszámon.

(kép az újságban)
Készülnek a madárházak

B. I.

Számadás

Lassan mögöttünk hagyunk egy újabb évet, és – mint ilyenkor szokás- mérlegeljük mit, és mennyit tettünk a búcsúzó esztendőben. Örömmel mondhatom, hogy a Falco Természetkedvelők Egyesülete igen termékeny, eseménydús évet tudhat maga mögött. Egész évben szorgalmasan „tettük a dolgunkat”.
Folytattuk a gyöngyvirág visszatelepítését a parkba, segédkeztünk a méhészek fásítási akciójában, odúkat telepítettünk a kuviknak, füleskuviknak, gyöngybagolynak, részt vettünk az Illés-napi felvonuláson és rendezvényeken, ezenkívül szerveztünk ökotábort a Jegricskán, a szabadkai Riparia természetbarátok egyesülete közreműködésével 250 fehérnyárcsemetét hoztunk a szelevényi erdőből, melyeket községünk határában ültettünk el, folytattuk a tavaly megkezdett madáretetőosztási akciónkat (idén újabb 70 madáretetőt osztottunk szét az érdeklődő madárbarátoknak), a biodiverzitás (biológiai sokféleség) évének jegyében ismeretterjesztő plakátokat nyomtattunk községünk növény- és állatvilágáról.
Mégis számomra a legnagyobb örömet az jelentette, hogy áprilisban elindítottuk a Temerini Újság hasábjain ZÖLD SOROK című – havonként megjelenő – mellékletünket, mellyel olvasóinknak igyekeztünk betekintést nyújtani a természeti környezetünkben zajló eseményekbe, valamint egyesületünk munkájába. Remélve, hogy ez sikerült, és hogy egy ugyanilyen termékeny évnek nézünk elébe, kívánok önöknek egy virágoktól tarkább, madárdaltól hangosabb, békés, boldog új esztendőt!

Balogh István,
a Falco Természetkedvelők Egyesületének elnöke

Színes fények után szürke füst

BUÉK! Elérkezett 2010 vége, és, mint eddig is, nagy csinnadrattával fogjuk búcsúztatni az ideit és bevárni a jövő évet.
Az utóbbi években felénk is egyre népszerűbb a tűzijátékok használata a különféle ünnepek alatt (főleg jelesebb alkalmakkor). Még ha tagadhatatlanul szebb és jobb módja is ez az ünneplésnek, mint a 90-es évek lövöldözései, továbbra sem veszélyektől mentes. Mivel az emberre nézve közvetlen veszélyekről (fül-, szem-, kézsérülések) van és lesz szó a médiában, én most inkább a környezetre káros elemekről írnék.
Egy hosszabb ideig tartó tűzijáték nemcsak szép látvány, hanem jelentős füst-, por-, hulladék- és zajszennyezéssel is jár, melyek tartalmazhatnak nehézfém maradványokat, kén-szén vegyületeket és alacsony koncentrációjú mérgező vegyszereket. Ezek a melléktermékek változóak az egyes tűzijátéktípusok összetételétől függően (mivel felénk a környezetvédelmi törvények nem igazán szigorúak, valószínűleg nem a „tisztább” (drágább?) fajták vannak elterjedve). Aki már látta távolabbról egy tűzijátékos ünnep helye felett az eget, valószínűleg észrevette a füstfelhőt, ami kialakult. Időjárási viszonyoktól függően ezek vagy szertefoszlanak, leszállingóznak, rátelepedve a növényzetre, építményekre, tüdőre, vagy visszajutnak (savas) eső formájában, szennyezve a talajt (amely tovább szennyezi az ivóvizet és az állatok és emberek táplálékát). Ami a zajt illeti, az emberek nagy része eltűri (sőt, élvezi), de az állatok már kevésbé. Akinek van (kinti) háziállata, az már lehet, hogy észrevette kedvence (heves) reakcióját a nagy durrogásra. Az mellett, hogy ki vannak téve a traumának, félelemnek, testileg is veszélyeztetve vannak, mialatt pánikszerűen próbálnak menekülni. Ami pedig a gyerekek által előszeretettel dobált petárdákat illeti, már nem egy kutyát süketítettek és vakítottak meg, mikor kíváncsian odaléptek megszagolni. (A szándékos állatkínzókról pedig inkább nem is beszélek.) Amiről pedig még kevés szó esik, az az ilyen-olyan tűzijátékok után maradó hulladék, a különféle színes és piszkos (főleg puskaporos) papír és műanyag darabok. Ezek nagyja része széthullik olyan helyekre, amiket nem takarítanak, és szennyezik környezetüket még sokáig.
Na, de mit is tehetünk mi, átlagos emberek? Kezdhetnénk azzal, hogy nem kell túlzásba vinni. Mióta egyre könnyebben beszerezhetőek a tűzijátékok, sokan ezt ki is használják, hogy bármit (születés(napo)t, lakodalmat, majálist(?!?) stb.) velük ünnepeljenek meg. Lehet, hogy ez szép, de inkább hagyjuk, hogy szakemberek szervezzenek nagy, nyilvános „előadásokat“, amiket tömegesen élvezhetünk igazán különleges alkalmakkor. Az mellett, hogy így kevésbé vagyunk kitéve mi is, állataink és környezetünk is a túlzott és nem szakszerű használat veszélyeinek, élvezetesebb is lesz, ha ritkábban, de rendszeresen lehetünk tanúi varázslatos, nagyméretű, színes ünnepléseknek. Kellemes ünnepeket!

Varga Dénes

Eredetiben, Original

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.