Zöld sorok 4.

Egynek nyoma veszett

Tikkasztó hőségben indultam terepre június közepén, a Bánom pusztán található tóhoz, ahol egy hattyúpár hat fiókát költött ki az idén. Már tavaly mutatkoztak néhányszor a területen, az idén pedig már fészket is raktak. A tóhoz érve, sajnos csak öt fiókát találtam szüleikkel, egy fióka eltűnt. Talán természetes pusztulás következtében, de az is lehet, hogy róka fogta meg. Ha így, ha úgy történt is, mindkettő a Darwin-féle természetes kiválogatódás elméletét erősíti meg, s ez így rendjén is van. Hírlik azonban, hogy valaki(k) – az oda járó kirándulók, esetleg pecások közül – befogta, s hazavitte. Talán majd felneveli, hogy aztán a felnőtt hattyú az udvarát díszítse. Hát ez már nincsen rendjén! A természetes élőhelyéből kiragadott madár – vagy bármilyen állat – az udvar kerítései közé zárva, inkább az udvar szégyene, mintsem dísze.
Hírlik, de persze nem biztos, hogy így történt. Ha mégis, úgy „gratula” az elkövetőnek a „hősies” (értsd: bűnös) tettéért.

Balogh István

Szemét – zsákszámra

(kép az újságban)

Június 5-én, a környezetvédelmi világnapon, országszerte különböző civil szervezetek, csoportok és önkéntes egyének kapcsolódtak be a Takarítsuk ki Szerbiát akcióba. Községünk is részt vett benne és különböző pontokon végeztek takaríttatást. A Falco csapata a felderítőkkel együtt a kastélykertben takarított. Az önkéntesek nagy mennyiségű szemetet gyűjtöttek össze zsákokba. Szomorú igazság, hogy a kihelyezett szemeteskukák és a rendszeres szemétszállítás ellenére is bőven volt mit összeszedni.
A vadászegyesület tagjai is kivették részüket a munkából. Csónakjaikkal a tavat tisztították, ahol sajnos, sok műanyag flakon, elpusztult halak és kacsa, valamint sok minden egyéb úszott a vízen.
Reméljük, hogy ezzel az országos szinten szervezett akcióval, valamint az azt kísérő nemzeti szintű médiakampány segítségével sikeresebben fogunk hatni a társadalom figyelmének és öntudatának emelésére a környezetvédelmet és annak fontosságát illetően.

Orvvadászat és állatkínzás

(kép az újságban) A téglagyárnál a kutyus egy rövid, 2 cm vastagságú kötéllel volt a fához kötve

Egy szép nyár eleji délután kinn a határban bandukolva fontosnak tartjuk, hogy fellélegezzünk, és a szürke hétköznapjainkat hátrahagyva, élvezzük a természetet. Sajnos nekem, csoportomnak nem sikerült. Történt ugyanis, hogy míg mi a téglagyári nádas egyik partján madarásztunk, addig egy illető a nádas másik felén madarakra vadászott. Mivel pontosan nem láttuk, hogy merről jönnek a lövések, kiabálva próbáltuk tudtára adni, hogy itt emberek tartózkodnak, és megkértük, fejezze már be a lövöldözést. Vagy tíz percre abba is maradt a durrogás. Azt, hogy ebben a tíz percben mi történt, a cikk végére hagyjuk, mivel a második témához kötődik.
Már megnyugodtunk, hogy abbamaradt az orrvadászat, de tévedtünk. Folytatódott. Kétszer is felszólítottuk, hagyja abba, de azt a választ kaptuk, hogy: „Mit érdekel ez benneteket, semmi közötök hozzá!”. A bátor hang ellenére aztán mégis továbbállt. Sajnos nap, mint nap történnek hasonló esetek. Az illegális vadászat elleni törvények már rég hatályba léptek, annak betartatása viszont még gyerekcipőben jár. Csak bízni tudunk benne, hogy a jövőben a polgárok, polgári szervezetek és az állam közös erővel vissza tudja szorítani megmaradt élővilágunk erőszakos kifosztását.
Az orvvadászat a legtöbb európai országban szigorúan büntetendő, hazánkban viszont (legalábbis egyelőre) kevesen kapják meg érte méltó büntetésüket.
Ami a büntetéseket illeti, az állatkínzás terén is hasonló a helyet… Visszatérve arra a bizonyos tíz percre, amiről a cikk elején volt szó, az előzőleg említett személy, üvöltözve, nyomdafestéket nem tűrő szitkok közepette ütlegelte a kutyáját. Távolról is hallottuk szegény eb nyüszítését és bordáinak, illetve testének dübörgését. A szerencsétlennek mindössze annyi volt a „bűne”, hogy nem hallgatott kellőképpen gazdájának hívó szavára. Ami a legfájóbb, semmit sem tehettünk ellene, mivel nálunk még nem léteznek szervek, amelyeket ilyen esetekben értesíteni lehetne. Felötlött bennünk az önbíráskodás gondolata, de józan eszünkre hallgatva nem válaszoltunk erőszakkal.
Nagyon hiányzik az emberekből az állatok iránti megbecsülés, tisztelet. Sajnos, elég sokan tárgyként kezelik háziállataikat, nem pedig érző és a magukhoz mérten értelmes lényként. Nem szabadna tolerálnunk az állatok ellen irányuló erőszakot.

Faragó Zoltán

Eredetiben, Original

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.